Hétfőn délben váratlan hír rázta meg a világot. Alig 4 órányi repülés után eltűnt, és feltehetően az Atlanti-óceánba zuhant az Air France 447-es (GIG-CDG) járata, amely Rio de Janeiro-ból Párizsba tartott, fedélzetén 216 utassal.
A rendelkezésre álló csekély információ miatt, a légitársaság, a gyártó, az utazóközönség és legfőképpen a gépen utazók, családjai, barátai is csak találgathatnak, vajon mi is történt a géppel, és a rajta lévő 228 emberrel.

A repülőgép egy Airbus A330-200 (F-GZCP) típus volt. 2005-ben került ki a toulouse-i gyárból, az első repülése február 25-én volt, majd ezt követően áprilisban át is vette az Air France. A gép a 660. gyártási számú 330-as volt amit a légitársaság a kerek szám kapcsán fel is tüntetett a gép oldalán. A flottában jelenleg (sajnos már csak) további másik 15 db 330 is szolgál. A típust jellemzően hosszút távon használja a cég. Az airfleets.net szerint többek közt New York, Rio, Huston, Dubai, Kairó felé. A gépet két General Electric CF6-80E1A3 típusú hajtóművel szerelték fel.

A felderítés során megtalálták a gép roncsainak vízfelszínen lebegő néhány darabját, a brazil partoktól mintegy 650 kilométerre, Észak-nyugatra. Eddig mindössze annyi információ áll rendelkezésre, hogy a térségben, a baleset idejében heves trópusi viharok dúltak, ami arra, az egyenlítő menti övezetre általánosan jellemző is. A 330-as ACARS rendszere által küldött automatikusan generált szerviz üzenetek tanulsága szerint a gép, heves turbulenciába került, és valószínűleg rövidzárlat is lehetett valamelyik elektronikus berendezésben.
A légitársaság közleménye szerint valószínűleg egy villámcsapás érhette a gépet. Ez önmagában azonban még nem okozhatta a gép vesztét, mivel a mai modern repülőgépek már „villámlás biztosak”. Statikus kisülési pontokkal vannak ellátva, és elektronikai rendszereik a Faraday-kalitka elvén teljesen függetlenek a külső elektronikus behatásoktól, ha pedig mégis valamilyen kár érné a rendszert, a többszörös túlbiztosítás miatt csekély az esélye, hogy ez okozta a repülő lezuhanását.
Sokkal inkább biztos, hogy több különálló, az előbbi példából is láthatóan, önmagában nem végzetes hiba, együttes bekövetkezése okozhatta a 447-es járat vesztét. A további okok megállapítására csak az adatrögzítők megtalálása után van mód, ezek felkutatását viszont nehezíti, hogy a gép eddig megtalált roncsait is a tervezett útvonal azon szakaszán találták meg ahol, az óceán kb. 5000 méter mély, és felszíne sokkal inkább emlékeztet egy hegységre mintsem egy tengerfenékre. Ezen felül a jeladó, amely sugározza a rögzítők helyét, csak 30 napig sugároz.

Az ilyen, katasztrófák azok közé tartoznak, amiket a világ, és a légiközlekedés sem szívesen látna újra, mivel egy olyan gépet ért amely a mai csúcstechnológiát képviseli, a világ egyik vezető légitársasága üzemelteti. Nem le- vagy felszállás közbeni rossz időjárás okozta, hanem utazó magasságon, váratlanul bekövetkezett esemény, amely hátborzongató példát állít annak, hogy semmi sem lehetetlen habár szinte elképzelhetetlen.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.